Február 14. és 20. között Szegeden edzőtáborozik a férfi vízilabda-válogatott, amelynek végén a szerbek ellen játszik mérkőzést a csapat. A 21 fős keretbe a BVSC-Zugló két játékosa, Gyárfás Tamás és Pásztor Mátyás is meghívót kapott.
Mindketten voltatok már többször is a bő keret tagjai. Ennek ellenére mennyire ért váratlanul titeket, hogy ismét a válogatottal gyakorolhattok?
Pásztor Mátyás: Meglepetésként nem ért, mert más ügyben beszéltem Märcz Tamással előtte és mondta, hogy számít majd rám. Bár a meglepetés varázsa ezúttal nem volt meg, de így is nagyon örültem neki. Még 2018-ban kaptam életemben először meghívót 31 évesen, azóta viszont többször is együtt készülhettem a csapattal. Mindig nagyon jó érzés visszamenni, mert barátokra is leltem ott, és jó kicsit néha más közegben is kipróbálnia magát az embernek.
Gyárfás Tamás: Nekem mindig megtiszteltetés, amikor behívnak, mert én alapból nem vagyok a keret stabil tagja. Úgyhogy ezt mindig pozitívumként fogom fel, hogy lehet többet edzeni és szokni ezt a közeget, amelyet nagyon szeretek. Bár általában nem számítok a meghívóra, hanem mindig csak örülök neki, de most egy kicsit vártam, mert tudtam, hogy vannak hiányzók. Ezért bíztam benne, hogy számítani fog rám a szövetségi kapitány. Nagyon boldog vagyok, hogy ismét a csapattal lehetek majd és várom a szegedi edzőtábort.
Hogy látjátok, mekkora szerepe van annak a válogatott meghívó kapcsán, hogy a BVSC-vel jól szerepeltek a bajnokságban?
P. M.: Szerintem mindenképp nagy. Jól megy szerencsére a szekér a csapatnak, amire mindenki, köztük a szövetségi kapitány is felfigyelt. Az eredményesség pedig azért nem hátrány a válogatottba kerülés szempontjából sem.
Gy. T.: Annak ellenére, hogy engem már Egerből is hívott be Märcz Tamás szövetségi kapitány, biztos, hogy annak is van szerepe, hogy a BVSC-vel szárnyalunk a bajnokságban és nekem is jól megy.
Szerintetek miben tudtok a válogatottal való közös gyakorlás során a legtöbbet fejlődni?
P. M.: Mindig tanulok valami újat és tudom magamat képezni, mert olyan játékosokkal lehet együtt az ember, akikkel általában csak ellenfélként találkozik. Az edzőtábor végén a szerbekkel játszunk majd mérkőzést. Jó lenne két dolog miatt is csapatba kerülni. Az egyik ok, hogy ez egy újabb válogatott meccset jelentene számomra, és azért a szerbek elleni még ha barátságos meccsről is van szó, az mindig nagy presztízzsel bír. Illetve aznap ünneplem majd a 34. születésnapomat. Azonban ne szaladjunk ennyire előre, először a felkészülésen teljesítsek jól, aztán majd a kapitány eldönti, hogy ott leszek-e a keretben.
Gy. T.: Mindig tud fejlődni az ember. Főleg úgy, hogy jelen pillanatban megszoktam egy közeget és taktikát itt a BVSC-nél, míg a válogatottnál egy másik rendszert kell megszokni. Ez az alkalmazkodás pedig mindig fejleszti az ember agyát és koncentrációját. Sok „kétkapunk” lesz, így mindenképp hasznos hét vár ránk.
Sok sikert kívánunk játékosainknak!