BVSC-Zugló

Bírók és bírálók

FaceBook

Akár felnőtt mérkőzés, akár utánpótlás meccs, vannak helyzetek, amikor a néző nem csak néz.... A szülők egyben szurkolók is a medence szélén, olykor megszívlelendő meglátásokkal. Szerzőnk írása ismét elgondolkodtató:

Nincs hétvége klórszag nélkül… elkezdődött a bajnoki szezon. Az utánpótlás korosztály első meccseit már a hétvégén lejátszották, és folyamatosan startol a többi korosztály is.

wp52A nyári pihenő után furcsa érzés ismét az uszodában ülni. A párás levegő megterheli a szemhéjamat, úgy érzem, menten elalszom… No, nem azért, mert unalmas a meccs, csak a szauna- fílinghez kell újra hozzászoknom. Az uszodaricsaj mindeközben a fülemen keresztül az agyamat szurkálja. Adj, Uram, kevesebb sípszót! Már csak 3 óra és a második meccsen is túl leszünk…

Sztoikus nyugalmam megtörni látszik. A bíró már megint... hogyismondjam... és a jegyzőkönyvvezető mintha szintén aludna. Mintegy 5 ponttal kevesebb van a kijelzőn. Ez pár nézőt felettébb frusztrál. Folyamatos gesztikulálással és üvöltéssel üzenik a túlpartnak, hogy "nem úgy van ám"!

A bírói ítéletek sajnos, nem mindig követik az eseményeket. És nem azért, mert ellenünk, hanem, mert tényleg ezt kell megint végignézni?! Szülők hadonászva kiabálnak a bírónak, megemlítve pár felmenőt és lemenőt, sok mindenkit, aki a bíró nemzésekor jelen lehetett… Szóval megy az anyázás.

Hazudnék, ha azt mondanám, engem nem zavar egy- egy mérkőzésvezetői ítélet, főleg, amikor drága csemetém markáns pofont kap az ellenféltől és a lábát többet látom víz felett, mint a fejét. Mellékesen megjegyzem, nem szinkronúszó. Kemény, víz alatti birkózás után a víz alól felbukkanva, várakozva néz a bíróra és az a bizonyos jogosnak vélt ítélet nem hangzik el. Tényleg idegesítő.

De el kell hinni, tisztelt Szülőtársak, hogy a káromkodás, a magyar nyelvben oly cifrán kifejezhető jelzők, metaforák, hasonlatok a helyzeten nem segítenek. Ellenkezőleg. Tudományos kutatások, és empirikus tapasztalatok bizonyítják (na jó, ez óriási túlzás), de szinte minden esetben úgy tűnik, első alaptételként elfogadható, hogy A SZIDALMAZÁS KÁROSAN HAT A BÍRÓ IDEGRENDSZERÉRE ÉS EZ ÁLTAL AZ ÍTÉLŐKÉPESSÉGÉRE IS.

Szóval egy idő után az ilyen jellegű egyoldalú kommunikáció rosszul sülhet el. Egy idő után spori urat elkapja a harci ideg, és már csakazértis. Nem jó ez senkinek! Arról nem beszélve, hogy drága gyermekünk, akinek az elmúlt pár évben többször elmondtuk, hogy ne beszéljen csúnyán, ne legyen agresszív, viselkedjen tisztelettudóan, és becsülje a sportág képviselőit, és akire oly büszkék vagyunk, ebben az esetben mit lát? Anya/apa üvölt, mint a fába szorult féreg, és olyan mondatokat használ, hogy a Nagyi biztos belepirulna és kilépne a papucsából. Így kell reagálni, ha olyan dolog történik, mellyel nem értünk egyet?

Mutassunk példát higgadtságból! Ha másért nem, legalább azért, hogy a gyerek ne tőlünk tanulja meg azokat a szavakat, melyeket eddig nem ismert, vagy legalábbis nem használt. És már csak azért is, mert bizony, a néző is kaphat "piros lapot". Elég kellemetlen lesz, ha a meccsről a szülőket kitiltják.

Ha tényleg nehéz ebben a helyzetben a drága mama emlegetését megállni, csak 3 másodpercre gondoljunk bele, mi hogyan reagálnánk a mérkőzésvezető helyében akkor, ha a nézők által jogtalannak vélt ítéletért folyamatosan üvölt velünk a fél uszoda.

Második tétel:

A BÍRÓ IS EMBER. VÉGEZHETI A MUNKÁJÁT JÓL VAGY ROSSZUL, DE AMIT Ő ÍTÉL, AZ LESZ AZ ÍTÉLET.

Konklúzió?

Ahogy Endre bácsi szokta mondani, még jobban kell játszani.


K.O. & K.N.

Adó 1 %